|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 27 találat | lapozás: 1-27 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szabó Árpád Töhötöm 2002. április 25.Könyvbemutatóval kezdődött a Szent György-napi ünnepség. Könczei Csilla Jegyzetek a Labantáncjelírásról és Szabó A. Töhötöm Közösség és intézmény. Stratégiák a lónai hagyományos gazdálkodásban című köteteit ismertették. A bemutatót népzenei előadás követte. A Zurboló Néptáncegyüttes zenekara Erdély különböző tájegységeiről származó, és mégis hasonló formában élő népdalt játszott. /Kónya Klára: Amikor a pásztor elvesztette a türelmét. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./2002. május 27.A Kriza János Néprajzi Társaság háromnapos /máj. 24-26/ rendezvényén tisztújító közgyűlést tartottak. Pozsony Ferenc elnök és Gazda Klára alelnök megmaradtak tisztségükben, új alelnököt Szabó Árpád Töhötöm fiatal néprajzos személyében választottak. A társaság tagjai máj. 25-án a válaszúti Kallós-kúriában Egyéni-közösségi átmeneti rítusok című konferencián vettek részt. Balázs Lajos néprajzkutató arról beszélt, hogy a rítusok napjainkban is nagy szerepet töltenek be. A lakodalom szokásrendjével, annak megváltozásával több előadó is foglalkozott. /Rostás-Péter Emese: Változó korok, rítusok. Konferenciát tartottak a hét végén a Kriza János Néprajzi Társaságnál. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./ A válaszúti konferencián tizenöt előadás hangzott el. Az ember életében jelen lévő három nagy átmenet – a születés, a házasság és a halál – mellett számos más, szintén nagy jelentőséggel bíró átmenet van. Például a vallási élet területén az elsőáldozás és bérmálás, illetve a konfirmálás. Szólhatunk a munkába állás, a nyugdíjazás, a férfiaknál a katonaság átmenetéről, vagy a civil élet, különböző szervezetek életében jelentkező átmenetekről. A valamivé válást szentesítő mozzanatról van szó. Az átmenetek társadalmi és kultúraszervező jelenségek. /Sarány István: Tisztújító közgyűlés a néprajzi társaságnál. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./2003. június 19.Leendő lelkészek, agrárszakemberek és tanárok, valamint a falusi társadalom kutatói számára létesít szakkollégiumot a Kriza János Néprajzi Társaság Kolozsváron. A társaság elnökségének egyik fő célja felkelteni a fiatalok érdeklődését a falusi társadalom iránt. Az erdélyi magyar társadalom jelentős része falun él, ennek ellenére jóval kevesebb figyelem esik a falusi társadalomra. A Kriza Társaság évek óta elsősorban a kolozsvári egyetemi fokú oktatás háttérintézményeként működik. Az elméleti oktatás mellett a kollégiumban falujárásokat, terepgyakorlatokat szerveznek. A szakkollégium a jövő egyetemi év kezdetén indulna be, a meghirdetett helyekre pályázniuk kell a különböző szakos, főként másod-, harmad-, negyedéves diákoknak. A Kriza Társaság szakkönyvtára ma több mint tízezer kötettel rendelkezik, az állományt folyamatosan bővítik csere útján. Pozsony Ferenc elmondta, az adattár szintén rohamosan gyarapszik: "A Moldvai Jelenkutatás keretében két év alatt húszezer fotó készült, a leíró kartotékokkal, mutatókkal együtt ez már tíz köbméternyi anyagot jelent. Itt kapott helyet dr. Kós Károly, Vámszer Géza, Nagy Jenő hagyatéka is, ugyanakkor itt helyezzük el a Kriza Társaság gyűjtőpályázataira beérkezett munkákat, valamint a magyar néprajz és antropológia tanszék terepgyakorlatairól született dolgozatokat." Szabó Árpád Töhötöm, a társaság alelnöke elmondta, véglegesítik a készülő Romániai Magyar Néprajzi Bibliográfia csángókra vonatkozó részét is. Szintén a következő hónapokban rendezik be Zabolán a NKÖM támogatásával újonnan felhúzott épületben a moldvai csángók hagyományos népi kultúráját bemutató állandó kiállítást.A július másodikán sorra kerülő futásfalvi búcsúra István Anikónak a Sarlós Boldogasszony búcsú repertóriumáról szóló könyvét jelenteti meg a társaság. /Rostás-Péter Emese: A falu világát ismertetnék meg. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./2004. február 20.Lenyomatok 2 (Fiatal kutatók a népi kultúráról) címmel adta ki a Kriza János Néprajzi Társaság múlt esztendőben másodszor az ifjú néprajzosok tanulmányainak gyűjteményét. Szerkesztője a siménfalvi származású Szabó Árpád Töhötöm. A Kriza Könyvek sorozatnak különben ez a 19. darabja. Lenyomatok címmel 2002-ben jelent meg az első kötet, ugyanilyen alcímmel, és annak megjelenését is a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta. /P. B. Á.: Néprajzi tanulmányok: újabb Lenyomat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 20./2005. június 28.Könyvbemutatót tartanak június 29-én, Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A következő köteteket mutatják be: Szikszai Mária: Történetek története (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005); Kinda István–Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban (Kolozsvár, 2005); Jakab Albert Zsolt–Szabó A. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 4. Fiatal kutatók a népi kultúráról (Kolozsvár, 2005); Suba László: Torda és környéke fazekassága (Kolozsvár, 2005). /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2007. február 2.A társadalomkutatás Kolozsvár esetében is megkísérelte feltérképezni és modellezni az elmúlt periódusra jellemző hatásokat és következményeit. Ezekről a kérdésekről beszélgetett 2006 legvégén egy Szociológia Nyílt Est keretében szervezett kerekasztal alkalmával Benedek József humángeográfus, Macalik Arnold építész, Pásztor Gyöngyi városszociológus, Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, akik idevágó kutatásaik eredményeit összegezték. A vitát Péter László szociológus moderálta. A vizsgálódások egyik iránya Kolozsvár népességszerkezetére, valamint térszerkezetére vonatkozik. A magyarok aránya a tágabban értelmezett Belvárosban, illetve a Belvároshoz közel eső háznegyedekben (Bulgária telep, Fellegvár) magasabb, mint a 19 százalékos városi átlag, illetve kisebb a kommunizmus éveiben felépített tömbház-negyedekben, azonban inkább szétszórt a városi térben és már nem beszélhetünk domináns magyar városrészekről. Kolozsvár esetében is láthatók a negatív folyamatok, amelyek szegregációra utalnak. Exkluzív elit negyedekké válik az Attila út környéke, a Dónát út, valamint a Györgyfalvi negyed házakkal beépített része, illetve az olyan újonnan megjelent villanegyedek mint Európa, Borháncs vagy Mező utca. Ezzel párhuzamosan a szegénység is egyre jobban láthatóvá válik a régi ház-negyedekben (Irisz negyed, Nyárfasor), mind pedig a túlnépesedett a lakótelepek eldugottabb részein. Példaként említhető a monostori a Gorbó- és a Mehedinti utcák környéke vagy a Marasti negyedbeli „Gödör”, ahol többségben elsőgenerációs városlakók élnek. Érdekes a Belváros funkcióváltása, a lakófunkció visszaszorulása elsősorban a szolgáltató funkció javára. 1992 és 2002 között a város közel tízezer lakost vesztett el, ez a tendencia erősödni látszik. /Pásztor Gyöngyi, Péter László: Kolozsvár – honnan, merre, mitől? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./2007. február 23.Tizenegy könyvét mutatja be a Kriza János Néprajzi Társaság. Marosvásárhelyen kezdődött február 22-én az a rendhagyó erdélyi könyvbemutató-sorozat, amelyre a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) vállalkozott – a körút következő állomása Csíkszereda lesz. „Ma már nemcsak reprezentatív munkákat adunk ki. Újabban lehetőséget biztosítunk a néprajz szakos tanárainknak és diákjainknak, hogy értékesebb jegyzeteiket könyv formájában közölhessék” – emelte ki bevezetőjében Szabó Árpád Töhötöm, a társaság alelnöke. A sorozatot a műfaj két kiváló erdélyi képviselője kezdte: Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc. Utóbbi, aki a társaság elnöki tisztségét is betölti, Erdélyi népszokások című kötetében a népszokásokat egy dinamikusan alakuló kultúra elemeiként mutatta be. A társaság évkönyve egyfajta fórumnak tekinthető, ahol előre meghirdetett tematika mentén Budapesttől a Székelyföldig mindenki megszólalhat. A Kriza János Néprajzi Társaság külön kötetet szentelt a 80 éves Kallós Zoltánnak. A kötetben szemelvények találhatók abból a gazdag levelezésből, amelyet a néprajzkutató folytatott a szakma képviselőivel. A moldvai csángók bibliográfiája, mely 5376 bibliográfiai tételt tartalmaz, hamarosan digitalizált formában a szervezet www.kjnt. ro című honlapján is olvasható lesz. /Szucher Ervin: Néprajzi könyvzápor. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./ A tavalyi évkönyvben dr. Gazda Klára egyetemi docenst, az idei 14. évkönyvben Szentimrei Judit néprajzost köszöntötték. A Kriza Könyvek sorozatban a 27. kötetnél tartanak, a sorozatnak célja, hogy fiatal, pályakezdő kutatók elemző munkáinak biztosítsanak helyet. Az egyetemi jegyzetek kiadványainak sorozatában két kötet látott napvilágot, Táncos Vilmos Folklórszimbólumok és Pozsony Ferenc Erdélyi népszokások című egyetemi jegyzetei. A moldvai csángók bibliográfiája lengyel, olasz, német és magyarországi összefogással készült Ilyés Sándor összeállításában. Ehhez a témához kapcsolódik Pávai István Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben című kötete, amely a szerző összegyűjtött írásait tartalmazza. A bemutató végén Pozsony Ferenc a társaság 10 ezer kötetes szakkönyvtáráról, archiváló adattáráról és a 20 ezer alkotást őrző fotótáráról tartott ismertetőt. /(berekméri): Bemutatták a KJNT legújabb kiadványait. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./2007. február 28.Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum szervezésében dr. Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora és dr. Szabó Árpád Töhötöm, a KJNT alelnöke, a BBTE segédtanára könyvbemutatót tartottak. A Kriza János Néprajzi Társaság fogja össze a hazai magyar néprajzos kutatókat, konferenciákat, szakmai találkozókat szervez évi rendszerességgel. A társaság a BBTE-vel közösen Romániában az egyetlen néprajz főszakot működteti. Archívumuk tartalmazza a hagyatékokból származó, de még fel nem dolgozott anyagokat, a gyűjtésekből származó hang- és képanyagokat, térképeket, adatbázisokat, és azt a több ezer darabos kézirattárat rengeteg fényképpel, hang- és videokazettákkal, lejegyzett interjúkkal, melynek feldolgozása, digitalizálása – és majd internetes megjelenítése – folyamatban van. A társaság legfőbb célja összeállítani a Romániai Magyarság Néprajzi Bibliográfiáját. Eddig 14 évkönyvet adtak ki. Megjelentettek 37 kötetet a Kriza Könyvek és a Kriza Könyvtár sorozatban. /(Bágyi): Készül néprajzi bibliográfiánk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 28./2007. április 26.A kistérségekben rejlő lehetőségekről esett szó április 23-án azon a szakmai beszélgetésen, amelyet Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság konferenciatermében tartottak. Az est házigazdája Szabó Árpád Töhötöm fiatal néprajzkutató volt. Bemutattak egy frissen megjelent kötetet, amely határokon átnyúló szakmai tapasztalatcsere révén született meg. A meghívott vendégek a Magyar Tudományos Akadémia Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Tudományos Egyesületének tagjai voltak. Örsi Julianna, az egyesület elnöke bemutatta az általa szerkesztett Mikroközösségek. Társadalom- és gazdaságkutatási eredmények és módszerek innovációja címet viselő kötetet. Több kolozsvári és erdélyi kutató van jelen a könyvben, ezenkívül több előadás foglalkozik erdélyi települések, kistérségek szociológiai, szociográfiai elemzésével. A kötet Túrkevén jelent meg, több Európai Uniós pályázat finanszírozása révén. Négy ország kutatói és a köréjük csoportosult diákok járultak hozzá, hogy a nagyközönség is megismerje a régiókkal kapcsolatos legújabb kutatási módszereket. A foglalkozások során találkoztak a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológia tanszékének munkatársai a magyarországi, pozsonyi és szerbiai kollégáikkal, megosztva velük kutatási eredményeiket. Dr. Keszeg Vilmos, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője megköszönte a tanszék oktatói és diákjai nevében a Túrkevei Múzeum több éves együttműködését. A kiskunsági múzeum évente több néprajzos hallgatót fogad nyári gyakorlatra. A tanszékvezető továbbá beszámolt a tanszéki kutatások eredményeiről. A rendezvényt követően Keszeg Vilmost barátai, munkatársai és diákjai köszöntötték ötvenedik születésnapja alkalmából. /Végh M. Balázs: Nemzetközi tapasztalatokat ötvöző kötet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./2007. május 19.Kettős könyvbemutatót tartottak május 17-én Kolozsváron a Sapientia Tudományegyetemen. Dr. Balázs Lajos, a Sapientia Tudományegyetem csíkszeredai kara tanszékvezetőjének A vágy rítusai c. könyve és a Keszeg Vilmos által szerkesztett Specialisták. Életpályák és élettörténetek című élettörténet-interjú kötet a Scientia Kiadó immár negyvenedik kiadványaként jelent meg. Dr. Balázs Lajos „trilógiája” (Az én első tisztességes napom, Menj ki én lelkem a testből, Szeretet fogott el a gyermek iránt) az élet fordulópontjainak szokásait kutatja. Új könyve másfajta kihívásból született meg. A szokások mögött mélyen rejlő vágyak sokaságának hoztam felszín a szerző. A Keszeg Vilmos által szerkesztett élettörténet-interjú kötetet Pozsony Ferenc, a Kriza Társaság elnöke és dr. Szabó Árpád Töhötöm méltatta. /Vetési Júlia: Ebben a világban a véletlent is irányítják. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./2008. június 7.Az Erdélyi Társadalom (ET) legutóbbi két lapszámát mutatta be június 4-én a Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság, a társaság székhelyén, Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője beszélt a Peti Lehel és Pozsony Ferenc által szerkesztett, a moldvai csángók kutatásának szentelt lapszámról. Elemezte a szerzők (Agnieszka Barszczewska, Tánczos Vilmos, Peti Lehel, Meinolf Arens, Ilyés Sándor, Kinda István, Iancu Laura, Miklós Zoltán, Gergely Orsolya, Szabó Á. Töhötöm) által alapos kutatásokkal elkészített, lapszámot. Ezután Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta a Kiss Dénes által szerkesztett, négy fejezetből álló vallástudományi számot és a szerzők (Gagyi József, Fosztó László, Iuliana Conovic, Fejes Ildikó, Sárközi Csongor, Máthé-Tóth András, Peti Lehel, Kiss Dénes, Nagy Réka, Bernáth Krisztina, Nagy Attila) munkáit. Megjegyezte: a tizedik akár ünnepi lapszámnak is tekinthető a kerek évforduló miatt. /Bende Attila: Erdélyi Társadalom a Kriza-társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./2009. március 3.A Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén nemrégiben megvédett négy doktori disszertáció kötetben kiadott változatát mutatták be Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaságnál. Ozsváth Imola, Szabó Árpád Töhötöm, Tötszegi Tekla és Barabás László könyvét neves néprajzkutatók ismertették. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója szerint kultúrtörténelmet alkotott az a négy szerző a kiadónál megjelent köteteivel. –Elsőként Keszeg Vilmos mutatta be az Ozsváth Imola által sajtó alá rendezett Lámpások voltunk című kötetet. – Ambrus Judit és Vajda András könyvei után ez a harmadik kiadványa a mindennapi élet vizsgálatához hozzájáruló Emberek és kontextusok sorozatnak. Három személy életét előtérbe állítva Ozsváth Imola arra kereste a választ, milyen volt a falusi tanítók élete. Szabó Árpád Töhötöm Kooperáló közösségek című kötete a szerzőnek a magyarlónai juhtartó gazdaságról írt államvizsga-dolgozatának kibővített változata. Tötszegi Tekla A mérai viselet változása a 20. században című kötete freskószerű képet mutat a Kolozsvártól 14 km-re fekvő falucskáról, az ottani gazdasági és társadalmi viszonyokról. Barabás László Akiket fog a figura című műve, a farsangi szokásokat vizsgáló és értelmező könyv átgondolt terepkutatáson alapszik. A rendezvényen jelen volt T. Bereczki Ibolya, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára is, aki közölte, idén Keszeg Vilmos kapja a Magyar Néprajzi Társaság által 1970-ben alapított, a nagy magyar néprajztudós, Györffy István nevével fémjelzett emlékérmet. /Mindenki számára hasznos kötetek bemutatója a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./2009. március 19.Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaságnál (KJNT) Gazda Klára, Keszeg Vilmos, Peti Lehel és Tötszegi Tekla könyvét ismertették. Gazda Klára Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány című egyetemi jegyzetére az interdiszciplinaritás és az antropológiai szemlélet jellemző. Keszeg Vilmos Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség című kötetét termékeny egyensúly jellemzi. Peti Lehel A moldvai csángók vallásossága című könyvében található nyolc tanulmány a vallásosság témájával (látomások, szektásodás, mozgalmak) foglalkozik. A Tötszegi Tekla által szerkesztett Satul traditional vazut prin obiectivul lui Denis Galloway című kötet bemutatja Galloway fényképész-festő életpályáját. Szabó Árpád Töhötöm a fiatal kutatók tanulmányait tartalmazó Lenyomatok című kiadvány VII-es számú kötetét, Ilyés Sándor a KJNT 16. évkönyvét, Jakab Albert Zsolt pedig a néprajz szak oktatóinak tanulmánykötetét mutatta be. /Ferencz Zsolt: Néprajzosok könyvbemutatója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./2009. május 7.Történelmi jellegű könyveket mutatott be a marosvásárhelyi Mentor Kiadó a Kolozsváron tartott Mentor-esten. Gagyi József: Fejezetek Románia 20. századi társadalomtörténetéhez című kötete csak a nagy fejezeteket ragadja ki a társadalomtörténetből. Az Időtár I. (Marosvásárhely történeti kronológiája a kezdetektől 1848-ig) című kiadványt szerzője Sebestyén Mihály. A második kötet 1848. március 16-tól 2000. december 31-ig öleli majd fel az eseményeket. A Székely székek a 18. században című forráskiadvány sorozat második darabja az Udvarhelyszék 1700–1722 között című, Pál-Antal Sándor által sajtó alá rendezett kötet. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai – A Dobai-csoport címet viselő III. kötetről maga a szerző beszélt a hallgatóságnak. Hangsúlyozta: a Dobai-per Kolozsvárhoz kötődik, elválaszthatatlan része a város történetének. Az Erdélyi Ritkaságok sorozatban megjelent Az erdélyi magyar színészet hőskora 1792–1821 című, Káli Nagy Lázár visszaemlékezéseit tartalmazó kiadványt a szerkesztő, Lázok János ismertette. /Történelmi jellegű kiadványok a Mentornál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./ Szabó Á. Töhötöm Kooperáló közösségek (munkavégzés és kapcsolatok a falusi gazdálkodásban) című kötetében szülőfaluja mindennapjait vette górcső alá. A kiadónál napvilágot látott Gagyi József – Pletl Rita – Ungvári Zrínyi Ildikó – Ungvári Zrínyi Imre – Varga Attila: A társadalmi változások kommunikációs univerzuma. /Máthé Éva: Mentor-est a Bernády-házban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./2011. július 1.A magyar nyelvű oktatásért harcol továbbra is a KMEISzabó Á. Töhötöm váltja Veres Valért az igazgatói tisztségben A magyar nyelvű oktatás megerősítését és versenyképességének növelését, a tehetséggondozást és a külföldi szervezetekkel való kapcsolatok mélyítését az elkövetkező időszakra nézve is céljai között fogalmazza meg a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának szakmai háttérintézménye. Az erdélyi tehetséggondozásnak a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Tanács rendszerébe való illesztése érdekében tavaly többoldalú együttműködési megállapodást aláíró intézet a napokban megújította megállapodását a BBTE magyar tagozatával is, amelynek eredményeként – több más mellett – a vendégtanári programok megszervezésére és a magyar nyelvű jegyzetkiadásra fókuszálnak. Tegnap délben Veres Valér leköszönő igazgató az elmúlt egy év megvalósításairól tájékoztatta a sajtó képviselőit, ugyanakkor Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, a KMEI újonnan megválasztott igazgatója is bemutatkozott. – Jelen pillanatban nem tudok gyökeres változásokat ígérni, mindenekelőtt mélyebben meg kell ismerkednem ezzel a munkával. Reménykedem ugyanakkor abban, hogy Veres Valér segíteni fog, hiszen mindig is nyilvánvaló volt az ő szakmai hozzáértése, konszenzusteremtő képessége, szakmaisága pedig hozzájárult ahhoz, hogy az intézet sikereket érjen el – hangsúlyozta Szabó Árpád Töhötöm, a BBTE oktatója, akit – miután Veres Valér június 21-én benyújtotta lemondását, – az intézet igazgatótanácsa, az alapszabály értelmében egyhangúlag, egy tartózkodással választott meg igazgatónak. A néprajzkutató szerint lényeges elgondolkodni a KMEI jelenlegi struktúráján: működtethető-e az jelenlegi formájában az elkövetkező időszakban is, a székház és a partnerintézményi hálózat vonatkozásában egyaránt. Szabó Á. Töhötöm iskoláit szülőfalujában, Siménfalván, majd Székelyudvarhelyen végezte, 1999-ben szerzett magyar–néprajz szakos diplomát a BBTE-n, majd doktori dolgozatát 2008-ban, a Debreceni Egyetemen védte meg. Vezetői tapasztalatokat a Kriza János Néprajzi Társaság alelnökeként és programigazgatójaként, valamint a KMEI aligazgatójaként, egyes programjainak felelőseként szerzett az elmúlt időszakban. Mint kiderült, az új igazgató, és egyúttal az intézet jövőbeli tervei között szerepel a magyar nyelvű oktatás megerősítése, versenyképességének növelése minden lehetséges eszközzel, közösen a BBTE magyar tagozatával, valamint tagszervezeteikkel és partnerintézményeikkel. Ezen belül lehetőség szerint évente meg kívánják hirdetni a konferenciarészvételek támogatását: ezt elsősorban az hívta életre, hogy a hazai lehetőségek mellett a 2000–2500 lejre duzzadó részvételt sokan (főként a pályakezdők) nem engedhetik meg maguknak. Emellett még szorosabb kapcsolatokat és együttműködést építenének ki a hazai és a magyarországi intézményekkel (a BBTE magyar tagozata mellett a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel, az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, a Bolyai Társasággal, a Stúdium Alapítvánnyal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel stb.). A KMEI és az egyetem magyar tagozatának nemzetközi megítélését is erősíteni kívánják, ugyanakkor a tehetséggondozásra is hangsúlyt fektetnének: együttműködési programok keretében, a szakkollégiumokon keresztül tehetségpontokat alakítanának ki, hogy aztán ezeket tehetséghálózatba kapcsolják be. Segítenék továbbá az egyetemi oktatás szerkezetének átalakulása miatt nehéz helyzetbe került alapszakokat, és nem titkolt céljuk – amely már jó ideje foglalkoztatja a KMEI vezetőségét –, hogy a KMDSZ-szel együttműködve szakkollégiumi központot hozzanak létre. – Sikerült jelentős mértékben felfuttatni a szervezetet, a visszajelzések azt mutatják, hogy az oktatók nagy többsége pozitívan vélekedik a KMEI-vel kapcsolatban – magyarázta Veres Valér leköszönő igazgató, hozzátéve: az a tény, hogy a magyar tagozaton meglehetősen jól mentek a dolgok az elmúlt években, a KMEI tevékenységének is köszönhető, kezdve a támogatási rendszer kialakításától a szakmai tevékenységeken át el egészen az önállósodás segítéséig. A leglátványosabb eredménynek a 24 szakkollégiumot magában foglaló programot említette, amelynek eleinte alig 2–3 előzménye volt Kolozsváron. Amint az elmúlt egy év megvalósításait számbavevő beszámolóból kiderült, a program keretében 258 szakkollégistát támogattak, akik közül 96 személy ösztöndíjban részesült. A támogatás keretében 125 konferencia- és 34 versenyrészvételt tartanak nyilván, az idei egri Országos Tudományos Diákkörü Konferenciáról (OTDK) pedig két első és öt harmadik díjat kaptak. Eseményekben és megvalósításokban gazdag az évi tevékenységek listája: a BBTE-n 22 magiszteri képzést támogattak, a vendégtanári program keretében 82 külföldi személy költségeinek fedezéséhez járultak hozzá (teljes egészében a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával), a jegyzetkiadás támogatási programon belül egyetemi jegyzetek megjelenését támogatták, a magyar nyelvű felnőttképző programban főleg a tanártovábbképzés terén segítettek, ugyanakkor, bár szerény mértékben, de a tagszervezetek működési költségeinek fedezéséhez is hozzájárultak. A BBTE magyar tagozatával megújított együttműködési megállapodás pontjai között szerepel a vendégtanári programok további közös megszervezése, a magyar nyelvű akkreditált tanártovábbképzés és felnőttképzés megszervezése a közoktatásban dolgozók számára, a magyar nyelvű szakkollégiumok és mesteri programok működésének és programjainak biztosítása, a jegyzetkiadás, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia és más tudományos konferenciák stb. megszervezése. FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár) 2011. augusztus 8.Hamarosan Kolozsvár kerül a magyarságkutatás figyelmébeHungarológiai kongresszust rendeznek a kincses városban Budapest (1981), Bécs (1986), Szeged (1991), Róma–Nápoly (1996), Jyvaskyla (Finnország, 2001), Debrecen (2006) után a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság augusztus 22. és 27. között Kolozsváron, illetve egy nap erejéig Marosvásárhelyen rendezi meg nagyszabású tudományos kongresszusát, amelyre a világ minden tájáról több mint hatszáz részvevő érkezik. Az idei rendezvény gyűjtőcíme Nyelv és kultúra a változó régióban. A helyszín megválasztása szakmai elismerést jelent az itteni kutatók, de ugyanakkor az erdélyi magyarság számára is. Kolozsvárra és Marosvásárhelyre irányul majd a közvélemény figyelme, a tudósok pedig tucatnyi tudományág hungarológiai vonatkozású kutatási eredményeit teszik közzé. A világ a magyar nyelv, irodalom és kultúra ötévenként ismétlődő legrangosabb seregszemléjét figyelheti majd a kincses városból a különböző szekcióelőadások, szimpóziumok közvetítésével. A szervezők összesen 616 részvevőre számítanak. A szervezőbizottság egyik társelnökétől, Péntek Jánostól (elnök, Kolozsvári Akadémiai Bizottság) megtudtuk, hogy a nagyszabású rendezvény a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság kongresszusa. Ezt korábban Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak nevezték, 1976-ban létesült, a professzor úr tíz évig volt az alelnöke. Nem mindig magyar az elnök, jelenleg Thuomo Lahdelma finn professzor tölti be ezt a tisztséget. Főtitkára viszont mindig magyarországi, jelen pillanatban Monok István. A magyar nyelv, irodalom, kultúra kutatásának legnagyobb kongresszusát ötévenként tartják meg, váltakozva Magyarországon és más államban. Most egy napra Marosvásárhely lesz a színhelye, amely az erdélyi magyarság életében fontos szerepet játszik. Főszervező a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (Pozsony Ferenc vezetésével), társszervező az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A szervezőmunka már két-három éve folyik, a város önkormányzata is támogatást ígért. Eddig minden kongresszuson, amit nem Magyarországon tartottak, jelen volt mindkét államfő, és remény van arra, hogy Kolozsvárra is eljön Schmitt Pál, illetve Traian Băsescu. A rendezvény védnöke a két tudományos akadémia elnöke, valamint a két művelődésügyi miniszter. Már augusztus 21-én választmányi ülést, a zárónapon, augusztus 27-én pedig tisztújító közgyűlést tart az NMFT. Szakmailag kitüntető Kolozsvárra és Marosvásárhelyre nézve, hogy otthona lehet ennek a nagyszabású eseménynek. Az ünnepélyes megnyitó a Kolozsvári Állami Magyar Színházban lesz, az előadások, szekcióülések egyetemi épületekben. A szervezőbizottság főtitkára, Szabó Árpád Töhötöm (BBTE, Néprajz Szak) szerint összesen 616 részvevő előadóra számítanak, akik hungarológiában, nyelvészetben, irodalomtudományban, történelemben, néprajzban, képző- és iparművészetben, építészetben, zene-, színház- és filmtudományban, szociológiában, politológiában, demográfiában, filozófiában jeles szakemberek. A vendégek a következő államokból érkeznek: Románia, Magyarország, Szerbia, Szlovénia, Lengyelország, Litvánia, Finnország, Ukrajna, Szlovákia, Oroszország, Franciaország, Olaszország, Bulgária, Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Németország, Nagy-Britannia, Észtország, Hollandia, Norvégia, Japán, Dél-Korea. A főtitkár arra a kérdésre, hogy miért nem időzítették a kongresszust a Kolozsvári Magyar Napokra, azt válaszolta: – Ekkora méretű rendezvény számára gondot okozhat a város elszállásolási kapacitásának végessége akkor, ha egybeesik valami más eseménysorozattal. Egyébként amikor évekkel ezelőtt elkezdődött a kongresszus megszervezése, még senki sem tudott a Kolozsvári Magyar Napok. ÖRDÖG I. BÉLA. Szabadság (Kolozsvár) 2011. augusztus 19.Hétfőtől Nemzetközi Hungarológiai KongresszusKolozsváron zajlik augusztus 22-e és 27-e között a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. A Nyelv és kultúra a változó régióban címmel megrendezendő tudományos kongresszusra több mint 600 előadót várnak. A sajtónak Pozsony Ferenc egyetemi oktató, a szervezőbizottság elnöke továbbá a két társelnök Péntek János (a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke) és Sipos Gábor (az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke), Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese és Szabó Árpád Töhötöm KMEI-elnök számolt be az előkészületekről. Pozsony Ferenc egyetemi oktató, a kongresszus szervezőbizottságának elnöke hangsúlyozta: több intézmény összefogásával zajlott a kongresszus előkészítése, majd ismertette a hétfői nyitónap eseményeit. A hétfői megnyitón a Kolozsvári Magyar Operában jelen lesz Schmitt Pál magyar köztársasági elnök, Szőcs Géza a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériumának államtitkára, László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora és Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora. – Elődeinknek is köszönhetjük azt, hogy itt szervezhetjük meg a rangos eseményt, ám a mostani fiatal kutatóinkra is büszkék lehetünk – összegzett Pozsony, majd kitért arra is, hogy a globalizálódó társadalomban fontos az, hogyan képviseljük identitásunkat, kultúránkat. Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke elmondta: már tíz éve megfogalmazódott az a gondolat, hogy Kolozsváron nemzetközi hungarológiai kongresszust szervezzenek. – Kolozsvár és az erdélyi magyarság szempontjából fontos ez a kongresszus, amely az itt működő szakmai műhelyeket erősíti – vélekedett a szakember, majd elégedettségét fejezte ki azért, hogy a mostani kongresszuson sok fiatal erdélyi magyar kutató tart előadást, így valóságos nemzedékváltásnak lehetünk tanúi. Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese is úgy gondolta: a BBTE magyar tagozatát erősíti meg az a tény, hogy a budapesti, a bécsi, a szegedi és a római helyszín után Kolozsváron rendezik meg a soron következő, hetedik nemzetközi hungarológiai kongresszust. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke fontosnak találta azt, hogy az erdélyi magyar fiatal kutatók előadást tartanak ezen a kongresszuson, mert ezzel méltó módon viszik tovább elődeik hagyományait, és eredményeik érdemesek a nemzetközi nyilvánosságra. Megtudtuk: az előadásokat tartalmazó több kötetes kiadvány megjelenése jövőre várható; a kongresszus előadásait pedig kívülállók is meghallgathatják. Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) elnöke a több mint egy éve tartó szervezésről beszélt, majd kifejtette: Kolozsvár tudományos életének fontosságát jelzi az, hogy egy több mint 600 fős konferenciát megszervezhettek. NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár) 2011. augusztus 19.Hungarológiai kongresszus KolozsváronHogyan válaszolnak az egyre globalizálódó világ kihívásaira a magyar közösségek, mi történik a helyi identitástudattal – ezekre a kérdésekre keresik többek között a választ az augusztus 22–27. között Kolozsváron megszervezett 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus résztvevői, közölte Pozsony Ferenc, a szervezőbizottság elnöke a rendezvénysorozat tegnapi beharangozó sajtótájékoztatóján. Az egyetemi tanár szerint a Nyelv és kultúra a változó régióban címmel megrendezett kongresszus kiváló alkalom arra, hogy az erdélyi magyar tudományosság megmutassa magát a világnak. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) elnöke, a szervezőbizottság egyik társelnöke ugyanakkor elmondta, az egyhetes rendezvénynek a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Farkas utcai főépülete, az EME székháza, a Bölcsészettudományi Kar épülete, a történeti intézet és a Sapientia EMTE főépülete, a Bocskai-ház ad majd otthont. A megnyitót, a plenáris előadásokat és az első közgyűlést a Kolozsvári Magyar Operában rendezik meg. Péntek János, a Kolozsvári Akadémia Bizottság elnöke, a szervezőbizottság társelnöke hozzáfűzte, a rendezvénysorozat egy napját Marosvásárhelyen töltik, ahol a résztvevők a Sapientia EMTE vendégei lesznek. Szabó Árpád Töhötöm, a szervezőbizottság főtitkára ugyanakkor arról számolt be: a BBTE magyar tagozata hatalmas munkát fektetett a szervezésbe, ugyanis az egyetem történetében egy ilyen nagyszabású rendezvény megszervezésére még nem volt példa. A kongresszus szervezői mintegy hatszáz előadó és kísérőik részvételére számítanak a világ minden tájáról, a részvételi díj 100-120 euró, az előadások ugyanakkor nyilvánosak, az érdeklődők térítésmentesen tekintheti meg a kiválasztott előadásokat. A kongresszus ünnepélyes megnyitójára hétfőn, a Kolozsvári Magyar Operában kerül sor. Az esemény első köszöntőbeszédét Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke, mondja, majd Traian Băsescu Románia elnökének üzenetét olvassák fel. A hungarológiai kongresszusokat 1981 óta ötévente szervezik meg világszerte, korábban Bécs, Szeged, Róma–Nápoly, a finnországi Jyväskylä, illetve legutóbb Debrecen adott otthont a rendezvénysorozatnak. Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár) 2012. április 2.Új elnök a KJNT élén: Jakab Albert ZsoltPozsony Ferenc alapító elnök lemondása után Jakab Albert Zsoltot választotta elnökévé pénteken délután a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT). Pozsony Ferenc, akinek tiszteletbeli elnöki címet adományozott a közgyűlés, az MTI-nek kifejtette: elérkezett az ideje annak, hogy a fiatalok vegyék át a munkát. Jakab Albert Zsolt korábban is a KJNT belső munkatársa volt, a társaság digitalizációs programjait vezette. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán szerzett diplomát, 2011-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen védte meg doktori dolgozatát. Szakterülete: a kolozsvári emlékállítás és emlékünnepségek kutatása. Jakab Albert Zsolt utalt arra, hogy a folytonosság jegyében kívánja folytatni a munkát a társaság élén, célul tűzve ki, hogy vándorkonferenciák szervezésével tegye élőbbé a munkát. A Kriza János Néprajzi Társaság alelnökévé Peti Lehelt, a Kisebbségkutató Intézet belső munkatársát és Szabó Árpád Töhötöm korábbi alelnököt választották. A társaságnak jelenleg közel 250 tagja van. Szabadság (Kolozsvár) 2012. május 14.Véget ért a négynapos XV. ETDK KolozsváronZáróünnepséggel és díjkiosztóval zárult le vasárnap este a XV. jubileumi reál- és humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Kolozsváron. Erdély legnagyobb tudományos magyar diákszemléjén 29 szekcióban közel kétszáz versenyző indult el, száz szakember zsűrizett, akik a díjazott munkák egy részét a jövőben Magyarországon megrendezésre kerülő 31. Országos Diákköri Konferenciára is javasolták. Az idei rendezvény fővédnöke prof. dr. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora volt. Az ünnepi gálán a díjátadást megelőzően a Harmonia Cordis és a Gheorghe Dima Zeneakadémia tánccsoportja szórakoztatta a közönséget, majd az ünnepi beszédek következtek. Dr. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatási vonaláért felelős rektorhelyettese Eötvös Lóránd szavait idézve ismerte el a műhelyteremtő tudós tanárok munkáját, akik képesek bebizonyítani tanítványaiknak, hogy érdemes megvívni a tudományos pályával járó küzdelmeket. Dr. Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet igazgatója beszédében kifejtette, hogy a konferencia során lehetőség adódik az értelmiségi habitusok elsajátítására, valamint annak megértésére, hogy miként zajlik a világ kritikája. Talpas Botond, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke és Vetési Imola, a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia stratégiai koordinátora is ünnepnek nevezték a rendezvényt, mely nem valósulhatna meg évről évre a diákok, tanárok, zsűritagok és önkéntes szervezők összehangolt, kitartó munkája nélkül. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) által partnerségben szervezett tudományos verseny dobogósai pénzjutalomban részesültek. A díjazottak listája az etdk.kmdsz.ro honlapon tekinthető meg. A jubileumi tudományos seregszemle az Agapé étteremben szervezett állófogadással és a „jövőre újra, ugyanitt” jelszavakkal zárult. KMDSZ-közlemény. erdon.ro 2012. június 23.A szakma erdélyi szellemi műhelye (Kriza János Néprajzi Társaság)Érdek-képviseleti civil szervezet, oktatási háttérintézmény, szakmai könyvek kiadója... ...kéziratok, fotók, hangszalagon rögzített felvételek adattárának létrehozója, neves néprajzosok hagyatékának őrzője, az erdélyi néprajzi szakma dokumentációs központja, és még ki tudja, hányféle feladatot teljesítő szellemi műhely az 1990-ben létrehozott kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság, amelynek a tavalyi tisztújítás utáni elnöksége hét elején mutatkozott be a sepsiszentgyörgyi közönségnek. A Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében nem hangzott idegenül a Kriza János Néprajzi Társaság neve, Vargha Mihály múzeumigazgató elismerte, Pozsony Ferenc korábbi elnöknek köszönhetően évtizedes kapcsolat fűzi a múzeumot ehhez a civil szervezethez. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén olyan szakemberek végeztek az elmúlt két évtizedben, akik meghatározóak a jelenkori erdélyi néprajzi oktatásban és kutatásban, közéjük sorolható többek között a Székely Nemzeti Múzeum fiatal munkatársa, Kinda István, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság új elnöke, Jakab Albert Zsolt és két alelnöke, Szabó Árpád Töhötöm, illetve Peti Lehel. Ez a nemzedék folytatja a Kriza-társaság nemes hagyományát: szakmai érdekképviseletet, oktatástámogatást, kiadványok megjelentetését, dokumentálást, kutatást, és továbbra is lehetőséget teremtenek kiállítások, szakmai konferenciák szervezéséhez – összegeztek az elnökségi tagok. Kérdésre válaszolva azt is elmondták, nem a pénz, nem az elnyert, illetve visszautasított pályázatok működtetik a társaságot, hanem a szakmai összetartozás, a felgyűjthető, megőrizhető és értelmezhető néprajzi kincs iránti felelősség. Albert Ernő nyugalmazott tanár, megbecsült néprajzos szakember felvetésére, miszerint létre kellene hozni a romániai magyar néprajzi lexikont, a Kriza-társaság képviselői ismertették az eddig tett lépéseket. A magyar nyelvterület egyik legismertebb és legelismertebb néprajzi civil szervezete jelenleg megkerülhetetlen a szakmában, felgyűjtött és tárolt tudásanyaga nélkülözhetetlen a kutatók számára. Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. szeptember 14.A kutató, a vezető és a kisebbségi sorsIdén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk. – Eltelt majdnem egy negyedszázad a rendszerváltozások óta Kelet-Európában. Nagy társadalmi változások következtek be. A társadalomtudományok képesek-e követni ezeket a jelenségeket? – A társadalomtudományoknak az a dolga, hogy a valóság eseményeit vizsgálja. Persze a tudatlanság bátorsága volna egy ilyen nagy ívű kérdésre akár általános választ is adni. A kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatos kutatásokban jól látszik az, hogy míg 1989 előtt elsősorban a dokumentáláson, a leíráson volt a hangsúly, és külhoni műhelyek, szakemberek, kutatások hiányában irodalom-központú volt, addig a kilencvenes évek központi társadalomtudományos kérdése már az lett, hogy mi és hogyan szervezi és működteti ezeket a közösségeket? Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösségek: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán pl. a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. Ugyanakkor ez nem egy amorf entitás, hanem intézményi alrendszerekre (érdekvédelem, önkormányzati pozíciók vallási élet, nyilvánosság, oktatás, közművelődés, gazdaság) épül, amelyek annál hatékonyabbak, minél inkább a saját szakmai mezőny játékszabályai szerint működnek. (Pl. nem elég magyarul tanítani, hanem használható készségeket kell átadni és ennek megvannak a mérési és pedagógiai módszertani szabályai.) Érdemes erről a KAM, Biró A. Zoltán „klasszikus” értelmezése mellett Kiss Dénest olvasni. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hivószó alá sorolható be. Ide tartoznak a társadalmi rétegződésen belüli pozíciók (demográfiai adottságok, iskolai végzettség, foglalkozás, gazdasági aktivitás, településszerkezet), az oktatási intézményekben szerezett kompetenciák (szövegértés, logikai készség stb.), a kétnyelvűségből származó előnyök, illetve a megosztott kultúrájú társadalomban való érvényesülés tapasztalatai. Itt többek között Kontra Miklós nyelvészeti, Kiss Tamás demográfiai és Papp Z. Attila iskolai teljesítményekre vonatkozótanulmányai megkerülhetetlenek. Az ezredforduló óta a kisebbségekre vonatkozó kutatásokat egyrészt a tagoltság, a tipologizálás és az összehasonlítás tematizálása jellemzi, lásd a Péntek János szerkesztette határtalanító nyelvtervezési összefoglalót, Kiss Tamás romániai rétegződési elemzését vagy a kisebbségjogi helyzetképeket. Másrészt a szaktudományokon belül a legfejlettebb módszertant és elméleti kereteket alkalmazzák a nemzeti-etnikai kutatásokban. Pl. Lőrincz D. József, Salat Levente, valamint. Így az élőnyelvi és a történeti-demográfiai kutatásokban, az etnográfiában és a földrajztudományban a kisebbségi tematika egyik központi kérdéssé vált, míg a magyar nyelvű szociológiában és a történettudományban az utóbbi évtizedben vált megkerülhetetlenné. Harmadrészt a magyar kutatási kérdés-hagyományok a somorjai Fórum Intézet, illetve a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet révén az adott országok nem magyar kisebbségeinek kutatásában is adaptálódtak. A magyarországi kisebbségkutatás sajátossága pedig az, hogy legalább öt markáns, egymástól különböző csoport kutatása folyik párhuzamosan (magyarországi nemzetiségek, külhoni magyarok, romák, zsidóság, migránsok) és ezen csoportok szerveződésének, a problémáik kezelésének összehasonlítása nemzetközileg is fontos tanulságokkal jár. A negyedik nagyon fontos dolog, hogy az ezredfordulón induló szakemberek nemzedékénél a kutatói szerep levált a társadalomépítői küldetéstudatról. Pontosabban az előbbi szakmai megfontolás vált a dominánsá, de úgy, hogy közben a kisebbségi közösségek aktuális problémáira is választ akarnak adni. Lásd például Szabó Á. Töhötöm vagy Székely István Gergő és kollégái munkáit. Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösség: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni, illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hívószó alá sorolható be. – Tudnak-e a kutatók olyan következtetéseket levonni, amelyekkel akár valami stratégia-féleség készíthető a jövőre vonatkozóan? – A társadalmi- vagy nemzetstratégiák nem szövegek, hanem egy intenzív közösségi szocializáció, reflektált önszemlélet, nemzedéki termékei. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó és annak határozatai, amelyek a maguk nemében egyedülállóak, egy tudatos új elitteremtés eredményei. A Budapesten „erdélyi”-ként szocializálódottak Reform Tömörülés szétesése, illetve a kolozsvári magyar központi könyvtár és a szakkollégiumi bentlakás programjának kudarca után nem hiszem, hogy a Bulgakov kocsma lenne az erre alkalmas szerkezet. De hasonló módon, más okokból az Sapientia Eredélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) sem tudja ezt betölteni. Amikor az EMTE egyik vezetőjétől megkérdeztem, hogy miért olyan amilyen a kommunikációs tanszék honlapja, – azaz miért nem az a központi tudásportál Erdélyben –, csak azt hajtogatta, hogy van honlapja, pont úgy, mint a többi tanszéknek stb. A székelyföldi kisvárosokban létrejövő kezdeményezések pedig sok okból kifolyólag nem alkotnak hálózatot. Pl. az 1500 ottani RMDSZ tanácsosnak nem folyik a folyamatos képzése, nem szembesülnek a „jó példák” tapasztalatival sem (a teljesség igénye nélkül: a LAM Alpítvány, a Góbé termék, a CEMO, az Igen, tessék! mozgalom, a gyergyóremetei településfejlesztés, az Areopolisz és az Örökségünk egyesületek munkája stb.) A szerves, morálisan is megalapozott közösségi szocializáció nélkül a nemzetstratégia vagy épp az autonómia–szövegelés írott malaszt, pótcselekvés marad. Ez nem azt jelenti, hogy ne készülnének fontos anyagok a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben, a Kvantum csoportnál, a Babes-Bolyai Tudományemetem (BBTE) Szociológia Tanszékén, a Kriza János Néprajzi Társaságnál, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjánál, a KAM-nál, az Omnibusznál, a csíkszeredai volt Soros Központ közreműködésével a turizmus, a területfejlesztés, a népesség előszámítás, az agrárgazdálkodás és más kérdések tekintetében. A magyarságpolitikában a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának dokumentumai vagy a régebbi külügyi stratégia mellett én a Sólyom László kezdeményezte 2010-es konferenciát és az A határon túli magyarság a 21. században című című kötetet tartom a legfontosabbnak. Mindezekkel nem csak az a baj, hogy a „szakértői okostojáskodás” eléri-e a politikusok ingerküszöbét, hanem, hogy van-e olyan szakapparátus, amely képes ezeket az eredményeket nap mint nap a nyilvánosság és a döntéshozók felé közvetíteni? – Európa, az Unió segítette-e a nemzetiségeket az egymás felé közeledéshez? Biztosított-e a jog és a jogorvoslat? – Az Unió alapszerződésében nincs kisebbségjogi elvárás, nincs külön kisebbségi panaszeljárás. Vizi Balázs tanulmányai világosan tisztázzák ezeket a kérdéseket. Ugyanakkor a kapcsolattartásban és az Uniós fejlesztési pénzek lehívásában, ma már természetesnek vett, de történelmileg óriási változások következtek be. A székelyföldi agrárvilágból a XX. században mindig csak elvittek, a termőföldalapú támogatás és a különböző uniós pályázatok révén az utóbbi évtizedben azonban ez megfordult. A helyben élők készségein múlik, hogy miként tudják ezt felhasználni. A határ-menti fejlesztési programok hasznosulásából leginkább a partiumi és a bánsági magyar nyelvtudás felértékelődése látszik, de itt sem volt hálózati stratégia a forrásfelhasználás maximalizálására. Kívülről – igen bárki mondhatja marslakóként – úgy néz ki, hogy nem is érzékeli a romániai magyarság a léptékváltásokat legyen az például a vasúti névhasználat, a Homoród-mentén lezajló útépítések, a csatornázás, a földgáz bevezetése stb. Nem csak a Székelyföldre leszűkítve érvényes, hanem általánosan kulcskérdés az erdélyi magyarságra vetítve is a készségek intézményes fejlesztésének problémája. Hányan tudnak jó eredménnyel leérettségizni? Megoldódik-e román nyelvtanulás körüli áldatlan tehetetlenség? Mikor lesz középfokú angol nyelvtudása a romániai magyar érettségizők döntő többségének? Ugyanígy az érettségizők informatikai tudása eljut-e egy alapprogramozásig, honlap-készítésig? Erre persze lehet hárító választ adni: nálunk nincs középfokú állami nyelvvizsga, a tantervek Bukarestből érkeznek, majdhogynem általános a számítógéphiány stb. Ez azonban a megnyílt szolgáltatói és munkaerőpiacon senkit nem érdekel. Székelyföld nagy kitörési pontja a múlt század eleji mezőgazdasági válságból, majd a két világháború közti túlnépesedésből, a szocialista iparosításban az írni-olvasni tudók magas aránya és a folyamatos családi stratégiaként működő képzési mobilitás volt. Ez úgy látszik, ma sincs másként, sőt az Uniós kihívások ezt még inkább megkövetelik. Volt-e valahol a Székelyföldön érettségi eredmények problémája városi, megyei tanácsülés témája? Erre is ismerem az önfelmentő választ: miért a románoknál volt? De akkor mi is az összehasonlítási alap, mi is a hagyományhoz való viszony? – Tíz éves ebben a formában ez a tábor? Mit lát: hová fejlődött? Megvan a kellő látogatottsága? Létezik a Kárpát-medencei kisugárzás? Év közben is együtt dolgoznak ezek a szakemberek? Milyen a nemzetközi visszhang és a kapcsolatrendszer? – Tízedik alkalommal rendeztük meg a szelterszi társadalomtudományi tábort, de két évben elmaradt, tehát 12 évről van szó. A tábor funkciója egyrészt az, hogy a különböző társadalomtudományi területek kutatói tudjanak egymás munkájáról, másrészt egyfajta találkozási pont, ahol ki lehet beszélni nyugodtan – akár nyilvánosan akár kisebb körben – a szakmai problémákat, harmadrészt a fiatal kutatók számára egyfajta bemutatkozási lehetőség. Évente 60-70 fő jön el. Az alapító szervezők nem akartak különösebben „terjeszkedni”, romániai magyar történészeken, irodalmárokon, politológusokon, szociológusokon, etnográfusokon túl még filozófusokat, nyelvészeket próbáltunk bevonni – az utóbbiakat nem sok sikerrel –, illetve egyetemi hallgatókat, középiskolai tanárokat és a székelyföldi kulturális, tudományos intézmények munkatársait invitáljuk. Fogalmam sincs a kisugárzásról, a rendszeresen megjelenő magyarországi szakemberek (régebb Benda Gyula, Juhász Pál, Hadas Miklós és mások) örömmel, okulva okítottak. Ebben az évben először voltak itt a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársai, és nagyon érdekesek voltak egy a romániai magyarságtól eltérő pozíciókkal bíró kisebbségi közösség működéséről szóló beszámolóik és általánosabb kritikáik. – Hogyan, kinek a segítségével valósult meg a mostani tábor? – A tábornak immár hagyományosan a Szent Gellért Alapítvány menedékháza ad helyet. A napi egyszeri meleg ebédet és a sátorhelyeket finanszírozzák a támogatók a közös étkezéseket és a szállást a résztvevők finanszírozzák. Legfontosabb támogatónk a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a fentiekben többször is emlegetett kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Jakabffy Elemér Alapítvány. Simó Márton https://kulturhon.szhblog.ro 2016. május 23.Véget ért a XIX. Erdélyi Tudományos Diákköri KonferenciaA XIX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia záróünnepségére vasárnap zajlott Kolozsváron, a Babeș– Bolyai Tudományegyetem Auditorium Maximum termében. Dr. Soós Anna, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektorhelyettese köszönetet mondott a hallgatóknak, a felkészítő tanároknak, a KMDSZ csapatának és a BBTE kollégáinak a rendezvény megszervezéséért: „Holnaptól a következő évre kell készülni, hiszen egy hosszú idő munkája, hogy ilyen szép termést takaríthassunk be.” A szervező intézmények részéről köszönetet mondott dr. Szabó Árpád Töhötöm, egyetemi adjunktus, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet vezetője és Rés Konrád Gergely a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke. A felszólalásokat követően a díjak átadása zajlott. Az első helyezettek 300 lejt nyertek a Kolozsvári Egyetemi Intézet jóvoltából, a második helyezetteknek 200 lejt ajánlott fel Romániai Magyar Demokrata Szövetség Főtitkársága és a harmadik díjban részesülteknek 100 lejt ajánlott fel az Iskola Alapítvány. 112 hallgató nyert részvételt a 2017-es magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára. A díjátadó gálát a BBTE Református Tanárképző Kar, Zenepedagógia szakos hallgatóinak kórusa nyitotta meg, ezt követően a Vates Quartet szórakoztatta a hallgatóságot. maszol.ro 2016. május 24.OTDK: 112-en mehetnek az ETDK-rólA Babeş– Bolyai Tudományegyetem Auditorium Maximum termében tartották meg vasárnap a XIX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia záróünnepségét. A díjátadó gálát a BBTE Református Tanárképző Kar, Zenepedagógia szakos hallgatóinak kórusa nyitotta meg, ezt követően a Vates Quartet szórakoztatta a hallgatóságot, majd Soós Anna, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektorhelyettese mondott köszönetet a hallgatóknak, a felkészítő tanároknak, a KMDSZ csapatának és a BBTE-s kollégáinak a rendezvény megszervezéséért: „Holnaptól a következő évre kell készülni, hiszen egy hosszú idő munkája, hogy ilyen szép termést takaríthassunk be.” A szervező intézmények részéről köszönetet mondott Szabó Árpád Töhötöm, egyetemi adjunktus, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet vezetője és Rés Konrád Gergely, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke. Szabadság (Kolozsvár) 2017. április 3.Száz erdélyi magyar értelmiségi kéri a „lex CEU" visszavonásátSzáz erdélyi magyar oktató, kutató, véleményformáló írta alá azt a levelet, amelyben a magyarországi felsőoktatási törvény tervezett módosításának visszavonására szólítják a budapesti kormányt. Szerintük ellehetetlenedhet a Közép-Európai Egyetem (CEU) budapesti működése. A nemzetközileg elismert tudás érték Erdélyben című levél címzettje Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az aláírók emlékeztetnek, hogy az előző évszázadokban számos fiatal diák megfordult nyugati egyetemeken, és tért haza Erdélybe tudásban, lélekben gazdagodva, jelentős mértékben hozzájárulva a magyar tudományosság fellendüléséhez; de erdélyiségünk, illetve magyarságunk megőrzéséhez, megmaradásához is. Megemlítik, hogy az 1990-es rendszerváltást követő időkben a budapesti Közép-Európai Egyetemről (CEU) hazatérő fiatalok hasonló értéket képviselnek az erdélyi magyar társadalomban. A száz értelmiségi szerint különösen a társadalomtudományi szakok képviselői profitálhattak sokat ennek az intézménynek a létéből; elsősorban azok, akik diákjai voltak, vagy doktori címet szereztek ott. „De sokan mások is: akik konferenciákon, nyári egyetemeken, tanterv-fejlesztési vagy más posztgraduális képzéseken vettek részt. A páratlan könyvtárának olvasóiként is elmondhatjuk, hogy a Közép-Európai Egyetem szakmai fejlődésük igen fontos állomását jelentette. A hazahozott tudás – akárcsak elődeink esetében – közösségi létünk garanciája, és úgy gondoljuk ez a megállapítás a XXI. századi történelmi körülmények között nemcsak az erdélyi, hanem a többi határon túli magyar közösségre is érvényes a szóban forgó oktatási intézmény vonatkozásában is" – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben. Az erdélyi értelmiségiek szerint a magyar kormánynak a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosításáról szóló javaslata olyan helyzetet teremt, amelyben ellehetetlenedik a Közép-Európai Egyetem budapesti működése. Éppen ezért arra kérik Balog Zoltán minisztert, vizsgálja felül és vonja vissza törvénymódosítási javaslatát. „Meggyőződésünk, hogy ezzel jó ügyet támogat, hiszen nekünk létfontosságú érdekünk, hogy benne maradjunk a nemzetközi tudományos vérkeringésben, amelynek fontos központja a budapesti székhelyű Közép-Európai Egyetem" – állapítja meg a felhívás. Az aláírók között szerepel a Sapientia EMTE, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem számos oktatója, ugyanakkor többek között Bakk Miklós politológus, docens, Barabási Albert László hálózatkutató, Csata Zsombor szociológus, Csoma Botond jogász, parlamenti képviselő, Demény Péter író, a Látó szerkesztője, Eckstein-Kovács Péter ügyvéd, Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, Horváth István szociológus, Lupescu Radu történész, Magyari Tivadar egyetemi tanár, volt CEU-hallgató (az RMDSZ ügyvezető alelnöke), Szilágyi N. Sándor nyelvész, Sándor D. Attila biológus, Szabó Á. Töhötöm néprajzkutató, Szabó Levente irodalomtörténész. Krónika (Kolozsvár) 2017. május 20.Elkezdődött a tudományos kutatómunkák seregszemléjeBár az XX. Erdélyi Tudományos Konferencia hivatalos megnyitója csak délután kezdődött, négy szekció már reggeltől aktívan munkálkodott. Délelőtt 10 órától zajlott a gyógypedagógia, ezzel párhuzamosan a menedzsment szekció dolgozatainak bemutatása. 13 órakor a marketingesek tették próbára magukat, majd 16 órától a gyógytorna, testnevelés és sport szekció következett. Soós Anna a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese köszöntötte elsőként a közönséget, hangot adva örömének, hogy a diákok immár huszadik éve szép számban érdeklődnek a kutatómunka iránt és szívesen osztják meg munkájuk gyümölcsét társaikkal és a szakmai zsűri tagjaival. Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet elnöke idézte fel az első konferenciákhoz kapcsolódó emlékeit. Lőrincz István, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke is üdvözölte a közönséget, sok sikert kívánva diáktársainak, majd Kisgyörgy Réka, az ETDK koordinátora szólalt fel, ismertetve pár hasznos logisztikai információt. A köszöntőbeszédeket követően a Visszhang kórus előadását hallhattuk, amelynek ezúton is köszönjük a színvonalas közreműködést. A hivatalos megnyitót követően Balázs Mihály Vallásfilozófiai útkeresés a korai újkori Erdélyben című előadása zárta a csütörtöki programot. Bár az XX. Erdélyi Tudományos Konferencia hivatalos megnyitója csak délután kezdődött, négy szekció már reggeltől aktívan munkálkodott. Délelőtt 10 órától zajlott a gyógypedagógia, ezzel párhuzamosan a menedzsment szekció dolgozatainak bemutatása. 13 órakor a marketingesek tették próbára magukat, majd 16 órától a gyógytorna, testnevelés és sport szekció következett. Soós Anna a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese köszöntötte elsőként a közönséget, hangot adva örömének, hogy a diákok immár huszadik éve szép számban érdeklődnek a kutatómunka iránt és szívesen osztják meg munkájuk gyümölcsét társaikkal és a szakmai zsűri tagjaival. Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet elnöke idézte fel az első konferenciákhoz kapcsolódó emlékeit. Lőrincz István, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke is üdvözölte a közönséget, sok sikert kívánva diáktársainak, majd Kisgyörgy Réka, az ETDK koordinátora szólalt fel, ismertetve pár hasznos logisztikai információt. A köszöntőbeszédeket követően a Visszhang kórus előadását hallhattuk, amelynek ezúton is köszönjük a színvonalas közreműködést. A hivatalos megnyitót követően Balázs MihályVallásfilozófiai útkeresés a korai újkori Erdélyben című előadása zárta a csütörtöki programot. ETDK sajtóiroda; Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 22.Ügyes dolgozatokat díjaztak a XX. ETDK-nMájus 18 és 21. között zajlott a XX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia. Összesen 40 szekció indult, 315 diák nevezett be tudományos dolgozatával, amelyet több mint 150 zsűritag véleményezett és értékelt. A szekciók programját plenáris előadások színesítették különböző témában. Vasárnap este hat órakor kezdődött a zárógála, melyet a kolozsvári BBTE RT női kara nyitott meg, Windhager-Geréd Erzsébet tanárnő vezetésével. Köszöntőt mondott Dr. Soós Anna BBTE rektorhelyettes asszony, köszönetet mondva tanárkollégáinak és a zsűrinek, hogy szakmai tanácsaikkal segítették a diákokat, és gratulált a diákságnak kutatómunkájukért, sok sikert kívánva a továbbiakban. dr. Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intéztet elnöke is üdvözölte az egybegyűlteket, jótanácsokkal és jókívánságokkal ellátva a hallgatóságot. Lőrincz István, a KMDSZ elnöke gratulált a versenyző diákoknak dolgozataikhoz és köszönetet mondott a zsűrinek és a szervezőknek odaadó munkájukért, ugyanakkor örömét fejezte ki az iránt, hogy az egyetemisták szívesen kóstolnak bele a kutatómunkába és hogy van igény eféle tudományos konferenciákra részükről. Kisgyörgy Réka, az ETDK koordinátora beszédében felelevenítette, hogyan is kezdődött az erdélyi tudományos diákköri mozgalom és hogyan nőtte ki magát jelenlegi formájára. A köszöntőbeszédeket követően sor került a díjak átadására, ugyanakkor kiderült, kik nyertek részvételi jogot a XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára Magyarországon. A gálát a Navara Dance tánccsoport zárta, az este pedig állófogadással folytatódott. maszol.ro lapozás: 1-27
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
